Ady Endre idén száz éve, 1919. január 27-én hunyt el a terézvárosi Liget Szanatóriumban. Az évforduló alkalmából számos program lesz a városban, amely költészetét, életét, máig tartó hatását járja körbe: elsőként ezek közül szemezgettünk párat.
Ady már a saját korában is hihetetlenül megosztó személyiség volt, számos botrány is kötődik a nevéhez, munkásságához. Izgalmasnak ígérkezik a Három Holló vitaestje, ahol irodalmárok, művészek, társadalomtudósok, közéleti emberek beszélgetnek Adyról, aki a halála óta eltelt száz évben is – váltakozó mértékben, de – viták és harcok kereszttüzében állt. Ráadásul ezek a botrányok váratlanul a közelmúltban is fellángoltak élete és írásai körül.
Szintén a Három Hollóban egészen szokatlan és távoli vizekre is evezhetünk: január 30-án Ady és Japán kapcsolatáról mesél Tóth Gergely japanológus. Szó lesz arról, hogy hogyan is vonódott bele Ady a századfordulós Japán-imádat bűvkörébe, és az este során az is kiderül, vajon mi köze lehetett a japán Karel Gotthoz. Még a tudományosabb terepen maradva február 4-én pedig Ady a tudomány és a közélet feszítésében címmel Csunderlik Péter és Falusi Márton beszélget. Ady publicisztikai tevékenysége legalább olyan kiemelkedő volt, mint költői pályafutása, korának számos meghatározó közéleti, tudományos és politikai vitájában állást foglalt.
A városi séták sem hiányozhatnak a repertoárból. A Budapest Beyond Sightseeing Légy a kedvesem Pesten! című sétájának különkiadásával jelentkezik, Ady Endre halálának 100. évfordulója alkalmából. A Petőfi Irodalmi Múzeum is szervez sétát, ahol Ady életének belvárosi színtereit járhatjuk majd végig. A Lónyai utcában lévő szerkesztőség, a kedvenc kávéházi asztala, Csinszkával közös lakása mind felbukkannak a sétán.
Szintén a PIM-ben koncert is lesz: a Kamondy Imre vezette Cabaret Medrano együttes és a Víg Mihály nevével fémjelzett Balaton zenekar öltözteti föl a költőt egy mai underground (rock)sztár köntösébe. Lesznek itt keserédes sanzonok, bársonyos melankólia és természetesen rock and roll.
Ha pedig magunk kerekednénk fel, és szeretnénk egy kicsit jobban megismerni Adyt és az ő Budapestjét, arra is van pár remek tippünk és történetünk. Bár azzal számoljunk, hogy ezen a hétvégén feltehetően nem mi leszünk az egyetlenek, akik megfordulnak az emlékhelyeken. Talán legismertebb helyszín, ahol már mi is többször jártunk, amikor a különleges budapesti múzeumokat látogattuk végig, az a költő Csinszkával közös otthona. Ady és felesége, Boncza Berta 1917 őszén költöztek be a Veress Pálné utca 4-6. szám alatti házba. Érdekesség, hogy bár Ady ekkorra már több mint egy évtizede a fővárosban élt, hosszú távú, állandó otthona nem nagyon volt, hol Lédáéknál, majd testvérénél vagy alkalmi szállodákban, szanatóriumokban lakott.
A múzeum 1977-ben, Ady születésének 100. évfordulóján nyitotta meg kapuit, és többek között a költő személyes tárgyait, környezetét tekinthetjük meg, valamint azt is megtudhatjuk, milyen is volt egy huszadik század eleji, modern polgári lakás.
A közeli Centrál Kávéházban is gyakran megfordult Ady. Az irodalmi kávéházként is elhíresült vendéglátóhelyen szerkesztették a Nyugat elődjének számító A Hét lapot Kiss Józsefék, majd már a Nyugatos időben rendszeres vendég volt itt Kosztolányi, Karinthy, Babits vagy Móricz is. Az évforduló alkalmából január 25-27. között délutánonként különböző kulturális programokat is rendeznek a költőre emlékezve.
Az Erzsébet híd pesti hídfőjénél álló Három Holló Ady kedvelt borozójának szellemi örököse és kései utódja. A kacifántos névvándorlásról, és a régi kocsmáról már a nyitás környékén beszélgettünk az Ady rajongó alapítóval, Wilhelm Droste-tal, aki az új kávéház szellemi atyja is.
A történet amúgy dióhéjban úgy hangzik, hogy volt egyszer egy hajdani Három Holló, az Andrássy út mellett, éppen az Opera tőszomszédságában. A környéken már álltak a hatalmas bérpaloták, az Opera előadásain megfordult a hazai és nemzetközi arisztokrácia és szellemi elit színe java, de a Holló – ez a leginkább olcsó borkiméréses és füstös kis kocsma – tartotta magát abból az időből, amikor áriák helyett legfeljebb az ócskapiacosok kiáltásai verték fel a teret. Ady gyakran megfordult erre, szeretett itt dolgozni és borozni, és kapatosan az Operaház egyik titokzatos szfinxeivel is összekapott, mert az Lédára emlékeztette, de hiába környékezte meg, a kőszörny nem lágyult meg.
És ha már szfinx és Léda szerelem, a tavalyi MOME Animmal közös együttműködésünk gyümölcse ez a csodás kisfilm is, amin a költő sikertelen hódítási kísérlete elevenedik meg. De nagy irodalmi-éttermi körképünkben akkurátusan kielemeztük, hogy melyik művészünk mit evett szívesen, akkor tudtuk meg, hogy Ady lencsefőzelék-párti volt, amit pörköltszafttal fogyasztott, és előszeretettel látogatta a korszak híres-neves vendéglátó helyeit akár Óbudán, akár a Tabánban.
A Fiumei úti sírkert rejtett zugaiba is elkalauzoló bringatúrán pedig a költőóriás igencsak szerény síremléke mellett is eltekertük. Ady Endrét halála után két nappal a Nemzeti Múzeum lépcsőjén ravatalozták fel, innen kísérték tömegek utolsó útjára.
